Összegzés.
Felszerelésem zöme bírta a kiképzést. Sátorrudam anyagfáradás miatt megrepedt, majd eltört, de némi kreativitással megoldottam a problémát. Könnyített horgászbottokom, már odafele a repülőúton összetört, pedig a málhába csomagolva szállítottam, így ez nem vált be. Vadonatúj Chota gázlóbakancsom orra szinte teljesen lekopott, csak úgy, mint a talpába csavart kapaszkodó szegek. A Snowbee Prestige gázlónadrágom bírta a gyűrődést, nem szakadt, nem ereszt. Quechua Forclaz 500 túrabakancsom, melyet az út nagy részén használtam és több kilométert bokáig érő mocsárba tettem meg, szárazon és újszerű állapotban került haza. Mindvégig könnyű és mégis kényelmes viselet volt.
Tomi elérte a települést és ezzel ő lett ennek a túrának a hőse. Sérült lábbal, 30 kilónyi málhával a hátán közel 60km –t tett meg. Fájdalmai miatt nem tudta kiélvezni a túra nyújtotta lehetőségeket, mint mi és szinte alig, vagy egyáltalán nem horgászott. Óriási kitartással, önuralommal és odaadással szemlélte és segítette azt, hogy mi hárman elérhessük azt a célt, amit megálmodtunk. Mindenképpen elismerést érdemel. Most tudtam meg, hogy haránt bokatörést szenvedett és így teljesítette a túrát. Jelenleg fekvő gipszel a lábán heverészik. Remélem mielőbb felépül!
Összegzésül elmondhatom, hogy bár a korábban tervezett útvonaltól eltértünk kissé és a Rommaeno folyó kimaradt az útból, de másik két, korábban nem tervezett gyönyörű vízen volt szerencsénk sok szép pillanatot megélni. Ami újszerű volt számomra az-az állóvízi száraz legyezés, nem mozgalmas, de élményekben gazdag pillanatai. Részemről úgy vagyok, hogy az útra fordított költségek minden centje megérte, és ha minden jól alakul hamarosan belevágok egy hasonló út tervezésébe és megvalósításába.
Videó összeállítás:
Horgásztúra képekben (diavetítés):