Mindig megvolt bennem a vágy, hogy olyan helyen horgásszak, mely távol esik az emberi civilizációtól, ahova nem vezetnek utak, ösvények. Ahol a természet őrzi az ősi állapotokat. Skandinávia északi területén a sarkvidéki tundra részeként helyezkedik el Lappföld, melyen három ország osztozik. Finnország, Norvégia (Finnmark) és Svédország. A terület igen gyéren lakott. Az interneten az írásokat, beszámolókat, videókat, megtekintve találtam meg azt a vízrendszert ahol ezt a vágyamat beteljesíthetem.
2 videó a célterületről:
www.youtube.com/watch?v=nGxHW9XhYFQ
www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=JXxnIJZV4IM
A pontos helyszín Finn Lappföld észak-nyugati hegyi régiója, a finnmarki határvidéken terül el. Kasivarren erämea –alue. Itt a legközelebbi város (nekünk inkább falu) Kilpisjärvi. Itt az emberek zöme a túrizmusból él. Ezen a részen az utolsó emberlakta település a világ végén, az északi sarkkör felett 400 km-el. Innen légvonalba északkeletre helyezkedik el az a vízrendszer, ahova terveztem az utat. Ez a Porojärvi tó és az ide beömlő legbővebb vizű patakja a Valtijoki, és az innen útjára induló Poroeno folyó (Magic River), ahol a világon a legnagyobb a pérek.Átlagos tömegük meghaladja az egy kilogrammot. A tóban illetve az onnan elvezető folyóban főként pér, pisztráng és maréna valamint csuka található, míg a Valtijoki folyóban főként a sarki szajbling és mellette a sebes pisztráng a domináns faj. Lazac is előfordul, de annyira elenyésző, hogy kizárólag arra pályázni nem érdemes, de véletlenül beugorhat. Mint említettem a terület a sarki tundra része.
Ritkán lakottsága nem véletlen. A táj vad, az időjárás zord és könyörtelen. Nincsenek utak. A terület csak gyalogosan, vagy légi szállítás útján (helikopter, hidroplán) közelíthető meg. Itt a távolságokat nem kilométerben, hanem napi járóföldekben lehet mérni. A fák, csak törpefüzek és törpenyír formájában van jelen, de ahogy északnak megyünk (Valtijoki) az is eltűnik és a sziklás, füves és zuzmós talaj váltja fel. Itt gyakorlatilag két évszak van. Tél és a rövid nyár. Júniusban olvad fel a tundra, ilyenkor még nagyok a vizek és a jeges áradások. Aztán július, augusztus már elviselhetően meleg, bár a domboldalakon, völgyekben ilyenkor is van hó. A hőmérséklet éjjel fagypont körül mozog. Néha alatta, néha felette. A nappali felmelegedés max +17 fok. Ha borult szeles az idő 10-13 vagy, még ennél is hűvösebb. 31 napból 16-on eshet az eső. Pillanatok alatt 100km/h órás szelek támadhatnak, vagy éppen a leereszkedő tejszerű köd teszi lehetetlenné az utazó napjait. Jó tudni, hogy a talaj alatt 0.5 méterre fagyott a föld és a talajvíz, az soha nem olvad fel. A mélyebb fekvésű területeken emiatt, mivel a talaj nem szívja el a vizet, eléggé vizenyős mocsaras, és ami a lényeg, lakatlan. A telefonos lefedettség is hiányzik. A rovarvilág gazdag, főként a szúnyogoké. Gyakorlatilag 3 hónapjuk van arra, hogy megalapozzák a jövő nemzedékét és ennek érdekében mindent meg is tesznek. A jó hír viszont az, hogy a nap nem nyugszik le, így aki bírja, 24 órát pecázhat napfénynél, - már, ha jó az idő.
Az őrült terv megvalósításához, - mivel közvetlen környezetemben nem akadt ilyen mértékű horgászszenvedéllyel megáldott kalandor- útitársakat kerestem, azonban igen kevés jelentkező volt. A felhívás, bakancsos horgász kalandtúraként került meghirdetésre extrém körülmények közé. Valljuk be őszintén. Az emberek 99%-nak a pihenésről, kikapcsolódásról a meleg, a strand és a tóparti piknik egy rekesz sörrel jut eszébe, és nem az északi sark sátorban dideregve.
