Siedjonjohka. A nagy pérek kis folyója.
A harmadik hét hétfőjén elköszöntünk a rénszarvas folyótól és elindultunk vissza Kilpisjärvi irányába. Mivel nem igazán volt kedvünk újból átélni a tó menti pokol gyötrelmeit, így arra az elhatározásra jutottunk, hogy időt és energiát megspórolva toronyiránt közlekedünk majd egyenesen átszelve a tájat. Tominak sem volt mindegy, mennyit megy, mivel neki minden lépés egy gyötrelem volt és fájdalomcsillapító készleteink kimerülőben voltak. A térképen tájolóval beállított irány alapján a Siedjonjohka folyót céloztuk meg, mint útba eső vízfolyást a Gaicoarvi hegy északi sziklafala alatt. Bár a terep nem volt könnyebb, mint ahol eddig jártunk, de a célt könnyen elértük. A folyót északról kiterjedt lápos mocsár szegélyezi, délről pedig a sziklafalakról leszakadt hatalmas kőtömbök teszik izgalmassá.
A táborhelyünk körüli szakasz zuhatagos felső színtájbeli patak képét mutatta (7-10m), de lejjebb alig egy kilométerre a víz megszelídül és kiszélesedik (20-30m). Csodálatos medencéket alkot. A mederből óriási gömbölyded sziklatömbök állnak ki, az aljzatot nagyméretű kavics (kulé) borítja. A halak gyönyörűen látszanak rajta. Nem is csoda, hiszen ezen az alsó részen 40 cm alatti halat én nem fogtam, de nem is láttam. A felső szakaszán, ami nagyon üresnek tűnt, az első este 10, míg a második nap az alsón 8 halat fogtam. Ez utóbbi napon három 50 cm feletti példány jött köztük egy 56 cm-es.
A halak nem a sodrós szakaszokon voltak, de még csak nem is a megszokott helyükön, hanem a part mentén a bokrok takarásába rohangásztak fel s, alá. Nem álltak egyhelyben. Mentek és ettek. Lassan lefele araszolva látott halra dobálgattam. Bibio rajzás volt. Ezzel a léggyel nem készültünk, pedig a halak nagy étvággyal szedegették őket. Viszont 2 cm-es beige tegzesek repkedtek néha a víz felett és ehhez hasonlót rejtett a dobozom, így ezzel horgásztam. A halaknak bár ne annyira, de tetszett. Sajnos délután tovább kellett indulnunk, mivel nem tudtuk, hogy Tomi lába hogy bírja majd az út viszontagságait és milyen tempóval tudunk visszatérni, mivel innen még közel 30 km várt ránk.
Újabb navigáció és 7 km megtételét követően este 11 óra körül megérkeztünk a Guanjarvárri menedékházhoz és ezzel együtt újra a túraútvonalra kerültünk. A menedékházba sajnos már nem fértünk bele, így 3 fokban vertünk tábort a patakvölgy aljában. Másnap szeles hidegben (5 fok) indultunk tovább, át az 1000 méteres sziklán. Az út hátralévő része már nem volt élményekben gazdag. Az útba eső tavakon próbáltunk szerencsét, de nem jártunk sikerrel. Érdemlésre méltó fogásunk csak péntek este volt a Kilpisjarvitól alig néhány kilométerre lévő Cáhkaljärvi tavon, ahol két pisztráng és egy maréna akadt hármunknak. Sajnos itt a halak kerülték a parti 30-40 méteres zónát és beljebb szedegettek. Úszó alkalmatosság hiányába nem értük el őket. Ez a három hal is csak a véletlennek volt köszönhető.
